A Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica (Jogi Kari Közlemények) című folyóirat a tanulmányok lektorálására két lektort kér fel, a lektor csak a tanulmány szövegét, a tanulmány szerzője csak a lektorálás tartalmát ismeri meg (double-blind review lektorálás). Emiatt a kiadáshoz hozzájáruló valamennyi érintett félnek (a szerzőnek, a folyóirat szerkesztőbizottságának, a lektornak és a kiadónak) egyaránt el kell fogadnia az elvárt erkölcsi magatartásra vonatkozó szabályokat. Jelen erkölcsi nyilatkozat a COPE (Publikációs Etikai Bizottság, http://publicationethics.org/about) Folyóirat-szerkesztők helyes gyakorlatára vonatkozó irányelvek (Best Practice Guidelines for Journal Editors) című útmutatóján alapul.

A folyóirat szerkesztőbizottsága dönt a beérkezett tanulmányok közléséről a lapban. Törekszünk az elküldött tanulmányok megjelentetésére, ha azok megfelelnek a tartalmi és formai követelményeknek. A szerkesztőbizottságot azonban korlátozhatják a hatályban lévő, a rágalmazásra, a szerzői jogok megsértésére, valamint a plagizálásra vonatkozó jogszabályok. Ezért a folyóirat szerkesztőbizottság tagja programot is futtathat a plágium kiszűrésére.

A szerkesztőbizottság mindenkor a szerzők fajára, nemére, szexuális irányultságára, vallási meggyőződésére, etnikai származására, állampolgárságára vagy politikai nézeteire való tekintet nélkül értékeli a beküldött tanulmányokat.

A szerkesztőbizottság és annak tagjai semmilyen információt nem adnak tovább a publikálásra benyújtott kézirattal kapcsolatban. E szabály alól kivételt képez a szerző, a lektorok, akik lektorként szóba jöhetnek, valamint a kiadó.

A szerkesztőbizottság tagjai a benyújtott kézirat kiadatlan anyagait nem használhatják fel saját kutatásaikhoz a szerző írásos beleegyezése nélkül.

 I. A LEKTOROK KÖTELESSÉGEI

A lektor segíti a szerkesztőbizottságot a döntéshozatalban, javaslatot tesz a tanulmány megjelentetésére vagy annak elutasítására; amennyiben arra szükség van, a lektorálás folyamán támogatja a szerzőt a cikk tudományos színvonalának emelésében.

A felkért lektornak ésszerű időn belül nyilatkoznia kell, hogy tudja-e vállalni a tanulmány értékelését. Amennyiben úgy véli, hogy szakmailag nem eléggé felkészült a kéziratban bemutatott kutatás értékeléséhez, vagy a megszabott határidőre nem fogja tudni megfelelően elkészíteni a véleményét, kötelessége értesíteni a szerkesztőbizottság elnökét vagy titkárát arról, hogy nem vállalja a lektorálást.

Minden értékelésre beérkezett kéziratot bizalmasan kell kezelni. Ezeket csak a szerkesztőbizottság engedélyével lehet nyilvánosságra hozni vagy másokkal megvitatni.

A tanulmány értékelését objektíven kell végezni. A szerző személyét érő kritika nem helyénvaló. A lektoroknak véleményüket egyértelműen kell megfogalmazniuk és érvekkel kell azt alátámasztaniuk.

A lektoroknak fel kell ismerniük a szerzők által nem idézett mérvadó tudományos munkákat. Bármely kijelentést megfelelően kell hivatkozni, amely már korábban megjelent munkából származó megfigyelést, gondolatmenetet vagy érvet tartalmaz. A lektornak ugyanakkor fel kell hívnia a szerkesztőbizottság figyelmét bármely lényegi hasonlóságra vagy átfedésre a vizsgált kézirat és egyéb, általa ismert, korábban már közzétett anyag között.

A tanulmány értékelése során megismert egyéni, eredeti megállapítások vagy ötletek bizalmasan kezelendőek, valamint nem használhatók fel a személyes előmenetel érdekében. A lektorok nem értékelhetik az adott kéziratot, amennyiben bármilyen versenyhelyzetből, együttműködésből, vagy más kapcsolatból fakadó érdekellentétben állnak a tanulmánnyal összeköttetésben álló szerzőkkel, cégekkel vagy intézményekkel.

 II. A SZERZŐK KÖTELESSÉGEI

Az értelmezések és a következtetések levonása kizárólag tényeken vagy elfogulatlan és logikus bizonyításon alapulhat. A tanulmány háttéradatait pontosan kell bemutatni. Hamis vagy tudatosan pontatlan állítások etikátlan és elfogadhatatlan viselkedésnek minősülnek.

A szerzőknek szavatolniuk kell, hogy a tanulmány saját, eredeti szellemi alkotásuk, illetve amennyiben felhasználták mások munkáit, kifejezéseit, akkor azokat megfelelő módon idézniük kell és szakszerűen hivatkozni rájuk.

Nem helyes gyakorlat ugyanazon kutatást bemutató kéziratnak különböző önálló publikációkban vagy folyóiratokban való szerepeltetése. Ugyanazon kéziratnak több folyóirathoz egyidejűleg történő benyújtása etikátlan magatartásnak minősül és elfogadhatatlan.

Az idézett művekre minden esetben szakszerűen kell hivatkozni. A szerzőknek hivatkozniuk kell mindazokra a kiadványokra, amelyek befolyásolták munkájukat.

Szerzőként kell szerepeltetni mindazokat a személyeket, akik érdemben hozzájárultak a bemutatott tanulmány alapötletéhez, megtervezéséhez, megszövegezéséhez vagy értelmezéséhez. Társszerzőként kell megjelölni mindazokat a személyeket, akik jelentős mértékben hozzájárultak a tanulmányhoz. Ugyanakkor közreműködőként meg kell említeni mindazokat, akik részt vettek a kutatási folyamat bizonyos lényeges szakaszaiban. A szerzőnek szavatolnia kell, hogy minden jelentős társszerzőt megemlített a tanulmányban, valamint hogy nem jelölt meg társszerzőként erre nem jogosult személyeket, továbbá hogy minden társszerző láttamozta és jóváhagyta a tanulmány végleges változatát, valamint beleegyezett annak publikálásába.

Valamennyi szerzőnek kötelessége közzétenni a kéziratában azokat a pénzügyi vagy egyéb érdemi összeférhetetlenségi okokat, amelyek befolyásolhatják annak eredményeit vagy értelmezését. Ha a kutatás támogatásban részesült, akkor annak minden pénzügyi támogatási forrását nyilvánosságra kell hozni.

Amennyiben a szerző jelentős hibát vagy pontatlanságot fedez fel a már megjelentetett munkájában, haladéktalanul értesítenie kell a folyóirat szerkesztőjét vagy kiadóját, és együtt kell működnie a szerkesztőbizottsággal a tanulmány visszavonásában vagy helyesbítésében.